Szerelem!
Mielőtt megülnők halotti torát, vagy négertáncot járnók sírja fölött...
Szerelem!
Mi az?
Tizenkét kötetben talán lehet rá felelni. De egy mondatban - meghatározni?
A tudomány szótárában ahonnan a meghatározások születnek, nem szerepel ez a szó. A tudomány vágyról beszél és vonzalomról. De mindenki tudja, hogy más dolog valamit szeretni, más dolog vágyni rá.
Szeretni - ez valami egészben magyarázhatatlan, magátál értetődő érzés, olyan, mint a posztulátumok a geometriában.
Vágyni - megszüntetni valamit, azzal, hogy magamévá teszem.
Fontos az, hogy e kettőnek semmi köze egymáshoz egyébként.
A szerelemben esik össze a kettő, mintahogy víz lesz az oxigénből és a hidrogénből, anélkül, hogy hidrogén és oxigén bármiben is hasonlítanának egymáshoz, vagy ami lesz belőle: a vízhez.
Vegyület és nem keverék. A magyar nyelv zsenialitása (más nyelv nem ismeri e szabatos megkülönböztetést)
Szerelmesnek lenni tehát annyit jelent, hogy szeretem azt, akire vágyok és vágyom arra, akit szeretek. Ha szeretek valakit, de nem vágyom rá, az nem szerelem és nem szerelem az se, ha vágyok valakire, de nem szeretem. Oxigén nem víz és a hidrogén sem víz, csak a kettő együtt. S amilyen nevetséges, tudákos nagyképűség víz helyett hákettőót mondani, épp olyan nevetséges a szerelem «lényegé»-t akár a vágyban, akár a szeretetben keresni, lévén a szerelem «lényege» nem vágy és nem is idealizálás és nem epedés és nem nyavalygás s nem holdvilág és udvarlás és szenvedés - lévén a szerelem lényege az, hogy két ember vággyal szereti egymást, szerelmesek egymásba, amihez nem kell se korszellem, se alkalmas körülmények, még költészet se kell, csak az élet élésének az a bizonyos lehetősége, amelynek hőfokánál két különböző elem, vágy és szeretet, egymással egyesül.
Nem érnek rá szerelmesnek lenni? Mintha azt mondanád: nem érnek rá születni vagy meghalni.
(Karinthy Frigyes)
(Accordéon Melancolique - Choro do Adeus)
