pillanat, mely kilóg az időből

Mit málló kőre nem bízol:
mintázd meg levegőből.
Van néha olyan pillanat,
mely kilóg az időből,

mit kő nem óv, megőrzi ő,
bezárva kincses öklét,
jövője nincs és multja sincs,
ő maga az öröklét.

Mint fürdőző combját ha hal
súrolta s tovalibbent-
így néha megérezheted
önnön-magadban Istent:

fél-emlék a jelenben is
és később, mint az álom.
S az öröklétet ízleled
még innen a halálon.

(Weöres Sándor)