2010. június 10., csütörtök

A kertben




"... Nem választhatjuk el magunkat semmitől sem. Néhányan azt mondják, hogy a legnagyobb esendőségünk épp az, hogy megadatott nekünk a gondolkozás adománya. Az ítélőképességünk mellékhatása, hogy mindig különváltnak képzeljük magunkat, és ez taszított ki minket az Édenkertből is. Ha el tudnánk távolodni ettől az elkülönüléstől és elidegenedéstől, akkor rájöhetnénk, hogy egész végig a kertben voltunk, csak nem vettük észre, hogy ott vagyunk. Ez az isteni egyesülés rejtett igazsága: fel kell ismernünk, hogy minden a részünk, és mi nem úgy létezünk, ahogy eddig véltük. A különállás tévképzete csak megtévesztett gondolataink gyümölcse."

(David A. Cooper)