A tevehajcsár nem volt harcos, és már több jóstól kért tanácsot. Némelyeknek igaza lett, mások tévedtek. Mígnem a legöregebbik (és legrettegettebb) megkérdezte a tevehajcsárt, miért érdekli őt annyira a jövője.
-Hogy tehessem a dolgomat - válaszolta a tevehajcsár. - És megváltoztathassam, amit nem szeretnék, hogy megtörténjen.
-Csakhogy az már nem a te jövőd lesz - jegyezte meg a jós.
-Akkor talán azért szeretném ismerni a jövőmet, hogy felkészülhessek arra, ami következik.
-Ha jó dolog lesz, kellemes meglepetést jelent majd - mondta a jós. - Ha rossz lesz, már akkor sokat fogsz szenvedni miatta, amikor még be sem következett.
-Azért akarom ismerni a jövőt, mert ember vagyok - mondta neki végül a tevehajcsár. - És az emberek a jövőjükért élnek.
A jós egy kis ideig hallgatott. Leginkább pálcikákból jósolt, amelyeket a földre dobott, s az általuk formált alakzatból mondta meg a jövőt. Ezúttal azonban a pálcikákat egy kendőbe téve visszacsúsztatta a zsebébe.
-Abból élek, hogy az embereknek megjósolom a jövőjüket - mondta. - Ismerem a pálcikák titkát, tudom, hogyan kell használnom őket, hogy behatoljak a körbe, ahol minden meg van írva. Ott elolvashatom a múltat, fölfedhetem, ami már feledésbe merült, s a jelek által megérthetem a jelent. Amikor az emberek hozzám fordulnak, akkor nem kiolvasom a jövőt, hanem találgatom. Mivelhogy a jövő Istené, aki csak rendkívüli körülmények között szokta felfedni.
És hogyan vagyok képes megfejteni a jövőt? A jelen jeleinek alapján. A titok a jelenben rejtőzik; ha a jelenre összpontosítasz, meg tudod jobbítani. És ha jobbá tetted a jelent, akkor az is, ami utána következik, jobb lesz. Felejtsd el a jövőt, s éljed életed minden napját a Törvény tanítása szerint, és abban a hitben, hogy Isten gondoskodik gyermekeiről. Minden nap magában hordozza az Örökkévalóságot.
A tevehajcsár azt is tudni akarta, Isten milyen körülmények között engedi meglátni a jövőt.
-Ha ő maga megmutatja. Isten a jövőt csak nagy ritkán mutatja meg, mégpedig egyetlen esetben: ha az olyanféle jövő, amely úgy van megírva, hogy megváltozzék.
(Paulo Coelho: Az alkimista)
-Hogy tehessem a dolgomat - válaszolta a tevehajcsár. - És megváltoztathassam, amit nem szeretnék, hogy megtörténjen.
-Csakhogy az már nem a te jövőd lesz - jegyezte meg a jós.
-Akkor talán azért szeretném ismerni a jövőmet, hogy felkészülhessek arra, ami következik.
-Ha jó dolog lesz, kellemes meglepetést jelent majd - mondta a jós. - Ha rossz lesz, már akkor sokat fogsz szenvedni miatta, amikor még be sem következett.
-Azért akarom ismerni a jövőt, mert ember vagyok - mondta neki végül a tevehajcsár. - És az emberek a jövőjükért élnek.
A jós egy kis ideig hallgatott. Leginkább pálcikákból jósolt, amelyeket a földre dobott, s az általuk formált alakzatból mondta meg a jövőt. Ezúttal azonban a pálcikákat egy kendőbe téve visszacsúsztatta a zsebébe.
-Abból élek, hogy az embereknek megjósolom a jövőjüket - mondta. - Ismerem a pálcikák titkát, tudom, hogyan kell használnom őket, hogy behatoljak a körbe, ahol minden meg van írva. Ott elolvashatom a múltat, fölfedhetem, ami már feledésbe merült, s a jelek által megérthetem a jelent. Amikor az emberek hozzám fordulnak, akkor nem kiolvasom a jövőt, hanem találgatom. Mivelhogy a jövő Istené, aki csak rendkívüli körülmények között szokta felfedni.
És hogyan vagyok képes megfejteni a jövőt? A jelen jeleinek alapján. A titok a jelenben rejtőzik; ha a jelenre összpontosítasz, meg tudod jobbítani. És ha jobbá tetted a jelent, akkor az is, ami utána következik, jobb lesz. Felejtsd el a jövőt, s éljed életed minden napját a Törvény tanítása szerint, és abban a hitben, hogy Isten gondoskodik gyermekeiről. Minden nap magában hordozza az Örökkévalóságot.
A tevehajcsár azt is tudni akarta, Isten milyen körülmények között engedi meglátni a jövőt.
-Ha ő maga megmutatja. Isten a jövőt csak nagy ritkán mutatja meg, mégpedig egyetlen esetben: ha az olyanféle jövő, amely úgy van megírva, hogy megváltozzék.
(Paulo Coelho: Az alkimista)
