add a kezed

Add a kezed mert beborúlt,
Add a kezed mert fú a szél,
Add a kezed mert este lesz.

Add a kezed mert reszketek,
Add a kezed mert szédülök,
Add a kezed összerogyok.

Add a kezed mert álmodok,
Add a kezed mert itt vagyok,
Add a kezed mert meghalok.

Útravaló

Nézz meg jól minden utat. Próbáld ezt olyan gyakran csinálni, amilyen gyakran csak szükséges. Aztán tégy fel magadnak – és csakis magadnak, egy kérdést. Ez olyan kérdés, amit csak nagyon öreg ember tesz fel magának.
Jótevőm egyszer beszélt erről velem, amikor még fiatal voltam és vérem még zabolátlan volt ahhoz, hogy megérthessem. Most már értem. Elmondom neked, így hangzik: „Van szív ebben az útban?”
Minden út egyforma, sehová sem vezetnek. (Ne felejtsd el, csak egy vándor vagy az úton.) Vannak olyan utak, amelyek bokrokon keresztül vagy éppen a bokorba vezetnek. Elmondhatom az életemről, hogy hosszú-hosszú utat bejártam, de még nem érkeztem meg sehová sem. Ma már van jelentése számomra jótevőm kérdésének: „Van szív ebben az útban?”
Ha van benne szív, akkor jó út, ha nincs, akkor haszontalan. Az egyik úton csupa öröm utazni és ameddig követed, egy vagy vele. A másik úton elátkozod életed. Az egyik erőssé tesz, a másik elgyengít. Ezért, mielőtt elindulsz egy úton, tedd fel magadnak a kérdést: „Van szív ebben az útban?”
- Carlos Castaneda -

cinglingling és dur-dur-dur

"Gyermekkorunkban egy játékot játszottunk, s onnan emlékszem erre a szóra: cinglingling. Az angyal csönget be így, és vele szemben az ördög morcosan, a fogai között dörmögi: dur-dur-dur."

(Kosztolányi Dezső)

Jóassszony júniusa

Ha teheted, élj zöldben. Legyen kerted, teraszod. Mindennek add meg a módját, élvezd az évszakok, hónapok, napok ízeit, illatait, színeit.

Ez itt a június. Gyűjtsd és szárítsd a bodzavirágot, és az illatos hárs virágját téli teáidhoz. Szedjél epret. Főzz belőle lekvárt. Tartósítószert a boltban végy magadhoz. A lekváros üvegeket díszítsd föl színes textilekkel. Csempésszél be kis vidámságot, ahol csak tudsz  házadba. Magadra is ölts színes , vidám textilekből készült szép kelméket.

Ne feledkezzél meg kamaszodó gyermeked lelkéről. Leginkább sörözés közben megy ez. És ne feledkezzél meg a rád bízott öregek lelkéről sem.Ők is szeretik még a sört. Vezesd őket szeretettel az ő útjaikon..

Rózsát is száríts a téli csokrokba, fürdőkbe. Főzz rózsalekvárt  , és szörpöt belőle.

Illatos bazsalikomot mindig tarts egy cserépben. Ízesítsd ételeidet gyakran vele. Csodás afrodiziákum.

Ne feledkezzél meg  kerted virágjairól sem .

Minden érzékszerveddel éld át, érezd júniust, a bőkezű adakozót.

tengeres

Meredek szépségek

Ez a csodák útja itt nekem. Életemnek pillanatai, amikor teljesen benne a szívem, maradéktalanul. Amikor sikerül azt, amit csinálok, a legszentebb és legszebb érzéseimmel párosítva megélni.

Amikor Egységben vagyok. A szív és a tett nem válik szét.

Mindenki, akivel találkoztam, és minden, ami eddig történt velem, erre tanított, erre vezetett, így éljek. Carlos Castaneda például.

"Az élet egyetlen hasznos feladata , hogy teljes szívvel végig menjünk egy úton." 

Teljes szívvel.

Esszencia

 

dolgoknak alján  végén kezdetén világnak világa

mindennek értelme a só a fény a láng lágy és kemény 

tiéd enyém mindenkié

nem adom nem adom föl

kérem félem remélem

kopogtatok kopogtatsz

várok és vársz várunk

fölemel és hazavisz

megyünk

Út

                                                          

fellegajtó

A tevehajcsár nem volt harcos, és már több jóstól kért tanácsot. Némelyeknek igaza lett, mások tévedtek. Mígnem a legöregebbik (és legrettegettebb) megkérdezte a tevehajcsárt, miért érdekli őt annyira a jövője.
-Hogy tehessem a dolgomat - válaszolta a tevehajcsár. - És megváltoztathassam, amit nem szeretnék, hogy megtörténjen.
-Csakhogy az már nem a te jövőd lesz - jegyezte meg a jós.
-Akkor talán azért szeretném ismerni a jövőmet, hogy felkészülhessek arra, ami következik.
-Ha jó dolog lesz, kellemes meglepetést jelent majd - mondta a jós. - Ha rossz lesz, már akkor sokat fogsz szenvedni miatta, amikor még be sem következett.
-Azért akarom ismerni a jövőt, mert ember vagyok - mondta neki végül a tevehajcsár. - És az emberek a jövőjükért élnek.
A jós egy kis ideig hallgatott. Leginkább pálcikákból jósolt, amelyeket a földre dobott, s az általuk formált alakzatból mondta meg a jövőt. Ezúttal azonban a pálcikákat egy kendőbe téve visszacsúsztatta a zsebébe.
-Abból élek, hogy az embereknek megjósolom a jövőjüket - mondta. - Ismerem a pálcikák titkát, tudom, hogyan kell használnom őket, hogy behatoljak a körbe, ahol minden meg van írva. Ott elolvashatom a múltat, fölfedhetem, ami már feledésbe merült, s a jelek által megérthetem a jelent. Amikor az emberek hozzám fordulnak, akkor nem kiolvasom a jövőt, hanem találgatom. Mivelhogy a jövő Istené, aki csak rendkívüli körülmények között szokta felfedni.
És hogyan vagyok képes megfejteni a jövőt? A jelen jeleinek alapján. A titok a jelenben rejtőzik; ha a jelenre összpontosítasz, meg tudod jobbítani. És ha jobbá tetted a jelent, akkor az is, ami utána következik, jobb lesz. Felejtsd el a jövőt, s éljed életed minden napját a Törvény tanítása szerint, és abban a hitben, hogy Isten gondoskodik gyermekeiről. Minden nap magában hordozza az Örökkévalóságot.
A tevehajcsár azt is tudni akarta, Isten milyen körülmények között engedi meglátni a jövőt.
-Ha ő maga megmutatja. Isten a jövőt csak nagy ritkán mutatja meg, mégpedig egyetlen esetben: ha az olyanféle jövő, amely úgy van megírva, hogy megváltozzék.

(Paulo Coelho: Az alkimista)

A kertben

"... Nem választhatjuk el magunkat semmitől sem. Néhányan azt mondják, hogy a legnagyobb esendőségünk épp az, hogy megadatott nekünk a gondolkozás adománya. Az ítélőképességünk mellékhatása, hogy mindig különváltnak képzeljük magunkat, és ez taszított ki minket az Édenkertből is. Ha el tudnánk távolodni ettől az elkülönüléstől és elidegenedéstől, akkor rájöhetnénk, hogy egész végig a kertben voltunk, csak nem vettük észre, hogy ott vagyunk. Ez az isteni egyesülés rejtett igazsága: fel kell ismernünk, hogy minden a részünk, és mi nem úgy létezünk, ahogy eddig véltük. A különállás tévképzete csak megtévesztett gondolataink gyümölcse."

(David A. Cooper)

Az örök nő

Benne a tánc, és engedi, hagyja... megmutatja..hagyja kibontakozni magában, hagyja áradni a szépséges földöntúli női energiákat. Mindenkinek van saját tánca, amiben a benne lakozó égi energiák rajta keresztül megnyilvánulhatnak. Csak hagyjuk, csak engedjük, csak merjük. Tanuljunk a gyerekektől.

Az élet koszorúja

Boldog az az ember, aki a kísértésben helytáll, mert miután kiállja a próbát, megkapja az élet koszorúját, amelyet az Úr azoknak ígért, akik őt szeretik.

Jak l, 12

Úrnőm, esdekelek

"Úrnőm, esdekelek; ki vagy? isten? földi halandó?
Hogyha te istennő vagy, a tágterü égbe lakók közt -
Zeusz atya gyermeke: Artemisz az, kihez én a leginkább
tartalak arcra hasonlónak, termetre s alakra;
és ha halandó vagy, ki a földön tartja lakását,
boldog apád háromszor, anyád is boldog, az úrnő,
és testvéreid is háromszor: bennük a lélek
örvendezve repes bizonyára örökre miattad,
táncbavegyülni ha látnak ilyen szép tiszta virágot.
Ámde legáldottabb a szivében mindegyikük közt
az, ki ajándékkal megnyer s házába vezet majd."

(Homérosz: Odüsszeia)

Az üdvösség mindig a mához tartozik (Lk 1,1-4; 4,14-21)

Oporter semper orare

A megromlott és számtalan nyomorúságok-alá vettetett emberi gyarlóságnak egyéb nyavalyái-között, két közönséges fogyatkozása vagyon: egyik az elmének késedelmes tompasága; nem-csak az isteni és mennyei dolgokban, de a maga hasznára és szükségére nézendőkben-is. Ebből következik, hogy sokan úgy járnak, mint a Laodicae-béli püspök; ki azt itílte, hogy jól vagyon dolga; dicsekedett, hogy semmi-nélkül nem szűkös: maga, Isten itíleti-szerént, nyavalyás, szegény, vak és mezítelen vólt. Második fogyatkozás: az elégtelenség vagy erőtlenség, mely mi-bennünk oly nagy, hogy, bár tudnók-is, mi hasznos és mi-nélkül szűkölködünk, annak megszerzésére tehetség nem érkezik. Azért mongya Szent Pál: Velle adjacet mini: perficere autem bonum, non invenio; hogy láttya és kivánnya a jót: de nem talál erőt magában, mellyel megélhesse.

A mi édes orvosunk, ki Meny-országból a végre jöve, ut mederetur .contritis corde; hogy romlott természetünket orvosolná és gyógyítaná, azzal vígasztal bennünket a mái Evangéliomban; hogy annak a két rendbéli nyavalyának orvosságát találta. Elsőben azért; fogadással köti magát, hogy tudatlanságunkat világos tanításával elveszi. Mert, ha annak-előtte homályos példákban szólott, Jam non in proverbiis loquar; ez-után immár, elhadgya az árnyékozó hasonlatosságokat és setét példákat; elszaggattya az Isten titkait fedező superlátot; és palam, nyilván taníttya a mennyei titkokat: úgy, hogy, Replebitur terra scientia Domini, sicut aquce maris operientes; az isteni tudománnak bévsége, mint egy feneketlen tenger ellepi és betölti az egész földet. Másodszor; erőtlenségünknek orvoslására, az imádságot rendeli. És nem-csak ínt és parancsol, hanem, úgy tetczik, ugyan utánnunk jár és kér, hogy, ha miben megfogyatkozunk; ha mi-nélkül szűkölködünk, kérjük az Atyátúl, és helye lészen kérésünknek.