Csókokról

A csók elfogadottan az egyesülés szerves része. A csókok csókja nedves ajakra adatik, és párosul az ajkak és a nyelv szívásával, amely utóbbi különösképpen kedvez a friss és édes nyál képződésének. Ez a férfi feladata, aki kedvese nyelvének gyengéd harapdálásával olyan édes és finom nyálat serkent, amely ízletesebb, mint a pergetett méz. Ez a foglalatosság remegő érzéssel tölti el a férfit, egész teste beleborzong, és sokkal mámorítóbb, mint a mértéktelen borivás. Egy költő így fogalmazta meg ezt az érzést:

Mikor őt csókolom, szomjam oltom ajkán,
Miként teve hörpöl esővíznek partján,
Friss ajkát legelve, karjainkat öltve,
Epedő remegés költözik velőmbe.

.....

Egy arab költő azt mondja:

Nem gyógyítja semmi a szerelmes szívet,
Sem boszorkány bája, sem megírt amulett.
Hiába öleled, ha a csók elmarad,
Hiába csók, ha a vessződ elakad.

"A menyasszony ékszerei és a lelkek vigassága" című könyv szerzője ehhez még hozátette kiegészítésként és a fentieket magyarázva a következő két sort:

Tapasztalat, tudás nem vezet itt sokra,
Ha lábad lábait át nem kulcsolja.

......