Csókokról

A csók elfogadottan az egyesülés szerves része. A csókok csókja nedves ajakra adatik, és párosul az ajkak és a nyelv szívásával, amely utóbbi különösképpen kedvez a friss és édes nyál képződésének. Ez a férfi feladata, aki kedvese nyelvének gyengéd harapdálásával olyan édes és finom nyálat serkent, amely ízletesebb, mint a pergetett méz. Ez a foglalatosság remegő érzéssel tölti el a férfit, egész teste beleborzong, és sokkal mámorítóbb, mint a mértéktelen borivás. Egy költő így fogalmazta meg ezt az érzést:

Mikor őt csókolom, szomjam oltom ajkán,
Miként teve hörpöl esővíznek partján,
Friss ajkát legelve, karjainkat öltve,
Epedő remegés költözik velőmbe.

.....

Egy arab költő azt mondja:

Nem gyógyítja semmi a szerelmes szívet,
Sem boszorkány bája, sem megírt amulett.
Hiába öleled, ha a csók elmarad,
Hiába csók, ha a vessződ elakad.

"A menyasszony ékszerei és a lelkek vigassága" című könyv szerzője ehhez még hozátette kiegészítésként és a fentieket magyarázva a következő két sort:

Tapasztalat, tudás nem vezet itt sokra,
Ha lábad lábait át nem kulcsolja.

......

Psyché titkaiból

                                 
                                 Fotó : Daniel Southard

Olvasóm! ha merészkedel verseim és jegyzéseim megismerned: készülődjél arra, hogy utánna már nem az léssz, a ki eleddig valál. Meglátod az élet másik oldalát: az ismeretes Féfiúi Világon túl, mellyet az asszonyok is ismernek, megpillantod a félig setétben rejtező Asszonyi Világot, mellyet az asszonyok sem ismernek, ámbátor benne élnek. ..." (Weöres Sándor: Psyché)

Titkok

Hol az örök titok szunnyad,
van egy túlvilági rét.
Itt jártam, e földi útnak
véletlen vendégeként.

Erdők, vizek áradása.
Fönn egy szárny suhan velem.
Égitestek vad futása
vonta ködbe életem.

(Szergej Jeszenyin)

A belső hangról

   Mert a szabad élet egyetlen célja az, hogy ezt a belső hangot    kiássuk, hogy betörjük valamennyi, e hangot tompító párnázott ajtót.

Tánc

és a Take this Waltz "eredetije" Weöres Sándor fordításában

Federico García Lorca:
Menekülés New Yorkból
Két valcer a civilizáció felé

Kis bécsi valcer (Pequeńo vals vienés)

Van Bécsben tíz leány,
egy váll, és ráborulva sóhajt a halál,
kitömött gerlékkel telt liget dermedten áll.
A hajnalból kis törmelék
a dér múzeumában látható,
egy termen ezer ablak ég,
ó, ó, ó, ó!
E dal csukott ajkadra való.

Ez a dal, ez a dal, ez a dal,
a halálra, konyakra és önmagára vall,
nedves uszályú tengeri hal.

Szeretlek, szeretlek, szeretlek,
pamlagba, holt könyvbe temetlek,
a zugoly poros bánatába,
a liliom sötét padlására,
a holdban lelünk nyoszolyára,
ez a tánc a teknősbéka álma,
jaj, jaj, jaj, jaj,
fogadd e dalt, törött derekú ez a dal.

Van Bécsben négy tükör,
hol ajkad s a visszhang egymásra tör,
hol zongorára írták a halált
és kékíti a kisfiúk haját,
a háztetőkön koldushad tolong,
a könnyeken friss koszorú borong,
ó, ó, ó, ó!
Fogadd e dalt, mely a karjaimba haló.

Mert téged imádlak, álmodlak árván,
a játszó kisfiúk padlásán,
Magyarország ódon fényére vágyva,
meleg délután lágy zsongására,
hó-bárány lépdel, hó-liliom rezdül
homlokod sima csöndjén keresztül,
jaj, jaj, jaj, jaj,
"örökre szeretlek", enyém ez a dal.

Majd Bécsben táncolok veled, az lesz a jó,
szép maskara lesz rajtam,
álarcom nagy folyó, partom jácintot ringató,
lábad között felejtem ajkam,
és lelkem fénykép-albumokban s liliomokban.
Lépteid sötét hullámaival,
mint hegedű és kripta, szerelmem, ó, szerelmem,
elhal e sok-szalagu dal.

(Fordította: Weöres Sándor)

Dance me to the end of love

Várlak

Egyre várlak. Harmatos a gyep,
Nagy fák is várnak büszke terebéllyel.
Rideg vagyok és reszketeg is néha,
Egyedül olyan borzongós az éjjel.
Ha jönnél, elsimulna köröttünk a rét
És csend volna. Nagy csend.
De hallanánk titkos éjjeli zenét,
A szívünk muzsikálna ajkainkon
És beolvadnánk lassan, pirosan,
Illatos oltáron égve
A végtelenségbe.

Mondd újra

Mondd újra s újra mondd és újra mondd,

hogy szeretsz! Bár az ismételt szavak

kakukknótához hasonlítanak,

emlékezz rá, hogy se mező, se domb

nincs kakukknóta nélkül, ha a lomb

újul tavasszal s kizöldül a mag.

Egyszeri szó, mint szellem hangja, vak

sötétben zeng el és kétség borong

nyomában. Ismételd... szeretsz... Ki fél,

hogy a rét túlsok virággal veres

s az ég túlsok csillaggal ékszeres?

Mondd, szeretsz, szeretsz... Hangod úgy zenél,

mint ezüst csengő, újrázva... Beszélj:

de ne feledd, hogy némán is szeress...

 

                                          (Ford.: Babits Mihály)

Szerenád

Azért jöttem, hogy felkeresselek.
Azért jöttem, hogy fenyegesselek,
Hogy megharapjalak, hogy üsselek,
Azért jöttem, hogy megszeresselek.

Sírkőmre

  

 

Az etruszkok asszonyaik sírkövére virágot faragtak, se nevet, se mást, se kort, se rangot. Mit mond a sírkő?

Aki itt fekszik, virág volt, élni tudta azt, amit a bölcsek csak gondolni.

Fohász

Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak
erőt kérek a hétköznapokhoz.
Taníts meg a kis lépések művészetére!

(Antoine de Saint-Exupéry)

Csendembe vissza találni

 

csendembe vissza találni, csendemmel találkozni, csendemben megmaradni...

csak innen szólni, csak innen megszólítani, békét vinni-hozni, áldás lenni,

csendemből áldás jön, csendembe vissza találni, csendemből szólítani...

Csendes csodák

Reményik Sándor: Csendes csodák

Ne várd, hogy a föld meghasadjon
És tűz nyelje el Sodomát.
A mindennap kicsiny csodái
Nagyobb és titkosabb csodák.

Tedd a kezedet a szívedre
Hallgasd, figyeld, hogy mit dobog,
Ez a finom kis kalapálás
Nem a legcsodásabb dolog?

Nézz a sötétkék végtelenbe,
Nézd a kis ezüstpontokat:
Nem csoda-e, hogy árva lelked
Feléjük szárnyat bontogat?

Nézd, árnyékod hogy fut előled,
Hogy nő, hogy törpül el veled.
Nem csoda ez? - s hogy tükröződni
Látod a vízben az eget?

Ne várj nagy dolgot életedbe,
Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák.
Rajtuk át Isten szól: jövök.

Csodával vagy anélkül

Einstein élete végén állítólag így foglalta össze a lehetőségeinket : Két világ van. Az egyik tele csodával. A másik tele gondokkal,  a csodákat nélkülözve létezik. Te döntöd el, melyik világban éled le az életedet.

Macskajáték

Megfoglak, behozlak, megfoglak, kiviszlek, bedoblak, kidoblak,
Megfognak, behoznak, megfognak, kivisznek, bedobnak, kidobnak,
Bántalak, vádollak, megverlek, karmollak, kiviszlek, behozlak,
Bántanak, vádolnak, megvernek, karmolnak, kivisznek, behoznak,
Szeretlek, gyűlöllek, imádlak, megvetlek, szeretnek, gyűlölnek, imádnak, megvetnek,
Ágyadat megvetem, ágyamat megveted, melletted hempergem, mellettem hempergel,
Hátadat simítom, simádat hátítom, lelkedet csitítom, szívedet vidítom,
Csitádat lelkítem, vidádat szivítem,
Kergetlek, elkaplak, megfoglak, ( ........ )
Behozlak, kiviszlek, bedoblak, kidoblak,
Megfognak, behoznak, megfognak,
Kivisznek, bedobnak, kidobnak ( ......... )
Megfognak, behoznak, megfognak, kivisznek, bedobnak, kidobnak.

Kapcsolat

 

Micsoda csönd, ha itt vagy. Micsoda
pokoli csönd.
Ülsz és ülök.
Vesztesz és veszitek.

halld kérésemet

Szeretők, boldogok

Boldogok a
Szeretők, kiknek sziveibekben az Ámor Szent 

tüze olly szabados színben 

s oly lánggal ütött ki,

Melly nem csak nem alázza,

hanam nemesíti az embert !

Weöres Sándor: Psyché

Ölelés

Szem a szemben idvezült ölelésben ,

Szív ver sziven, és kép pihen a képen.

Csodák útja

Az emberek utaznak, hogy csodálkozzanak
a hegyek magasságán,
a tenger óriás hullámain,
a folyók hosszú kanyarulatain,
az óceán mérhetetlen kiterjedésén,
a csillagok mozgásán az égen,
és csodálkozás nélkül mennek el önmaguk mellett.

(Szent Ágoston)

Elbújnék

Elbújnék veled
fáradt hóesésben
kandalló-meleg
álmokba merülten.

Néznénk a tüzet
s a didergő fákat,
magányunk lepné be
hó helyett a fákat.

Nem szólnál, ölelnél,
majd mégis, mondanád:
Álljon meg a világ! -
nem, már ordítanád.

S a tűz szép lassan
nyelné el a hangod,
csend volna újból.
Nézz rám, kérlek,
hallod?!

Bús tekintetedbe
temetném a vágyam,
forrón, zihálón
érném el a szádat.

Két kezedbe fognád
kipirult arcomat,
csókolnál finoman,
mint, mikor nem szabad.

Lehunyt szemmel járnánk
be az egész világot,
ölelve örökké,
elbújva a mától...

ki tudja hol kezdődik el az emlék

Ki tudja hol kezdődik el az emlék
Ki tudja hol ér véget a jelen
Hol lényegül át románccá a nemrég
S hol lesz fakó papír a gyötrelem

(Louis Aragon)

Rétegek

                        
                     Az együttlét a múltban folytatódik.

Üdvösség

Csak azért
az egyetlen napért
érdemes volt megszületnem,
amikor szeretni tudtam,
és szeretnek-e, nem kérdeztem.
Csak ennyi történt teljes életemben,
egyébkor szakadékba buktam.
Csak azért
az egyetlen napért
érdemes volt megszületnem.

tünemények suhognak

Ott benn tünemények suhognak,
lámpás éjszakában ragyognak,
a színek fémessé szépülnek,
szavakból paloták épülnek.

(Weöres Sándor)

Csillagösvény

Te gyakran jársz fönt,
az Ösvényen, a csillagok között
s ugye tudod: az űr nem sötét,
mert ha egy csillag kinyitja szemét,
s rád kacsint kedvesen,
és fényt szór szerteszét,
tündérfény vonja be az eget,
s e ragyogásban szép szemed
int a végtelennek,
a fagyos űrnek,
a félelemnek,
s a többi csillagnak,
hogy ragyogjanak,
mert te jössz
készüljenek,
utadra fény-port hintsenek,
hogy lépteid ragyogjanak,
s az árnyak messze fussanak
előled...
mert te jó vagy
s jók néha félnek,
néha bátrak,
néha kevélyek,
mert azt hiszik,
a világ is jó,
mint ők...
te jó vagy
és hiszel,
szeretsz,
emlékezel,
s közben mész az utadon,
a csillagok között,
mint egy álom-tündér,
ki Fénybe öltözött.

(Örkény István)

A pardon meg a köszönöm

Ne hidd, ne hidd, ami igaz,
Ami kegyetlen, ami gaz,
Mi ocsmány és alávaló
Ne hidd, ne hidd, ami való.

...

Csak a kedvesség, az öröm,
A pardon, meg a köszönöm,
A gyöngédség, a figyelem,
Csak az az igaz idelenn.

Csak a segítség, a vigasz,
A barátság az az igaz.
Csak az a gyémánt szeretet,
S a szívekre veretett.

mámoros

A mámor inkább képesség, mint következmény... olyasféle képesség, mint az énektehetség. Az ember egy napon, elég későn, megtudja, hogy hangja is van s gyönyörűen kezd énekelni... Az ember egy napon észreveszi, hogy tehetsége van a mámorhoz.

(Márai Sándor)

Ma jól vagyok

És ma egy olyan nap van.

Kezdődött és még most is.

Tartósan boldog vagyok.

A legjobb az egészben, hogy nem tudnám neked okát mondani.

Éppen ez az ! Csak úgy.

Nem a friss örömökért, ajándékokért az a rövidtávú  magasra ívelés ez, és nem is a nem létező holnapi nagy álmokért nyújtózkodó reménykedős fajta. Csak úgy, itt és most. Hogy elállt az eső, és minden ragyog. Hála.

A harsány ,bátor tulipánokért. Hogy  olyan jó érzés takarítani, mosni, kiszépülni a koszból, a kupiból.

Hogy vagyok valahol, és ez nem egy hely, hanem egy állapot. Ahova én a saját kis erőmből eljutottam. És szépségeket látok.
Tudod olyan ez, mint a Napsütötte Toszkána...hölgyek kedvelt filmje....megteremtetted magadnak...nem beleszülettél, nem örökölted, nem a férjed építette alád... .Ezért te küzdöttél meg. Legyőzve sok kudarcot, félelmeket, csalódást, a csakazértis konok akaratával mentél mentél, tanultál, akartál,építkeztél, kerestél ...és találtál. Találtál békét, harmóniát, megelégedést. Saját szívedben legelőször, aztán szép kis körökben , táguló körökben magad körül is.
És hála tölt el. Hálás vagyok minden  kőért, ami a lábam előtt akadálynak tűnt egykor, minden jóért és kevésbé jóért, az elmúltakért, mert ide vezettek. Nem érdekel a kidőlt kerítés, a pince konyha, meg hogy nem indul mostanában az autóm elsőre.

Boldog vagyok. És szeretek. Tágan. Sokan beleférnek. A lányok a jógán például. Annyira szépek. Ahogy nyitottak , lelkesek, és akarnak. Egy boldog szoknyát látok repkedni az utcán, szép színes. Nem tudom levenni róla a szemem. Csak később jutok el a fejig. Boldogtalan kényszerházasságában vergődő barátnőm a gazdája a színes szoknyás boldogságnak egy ismeretlen férfi kísérővel az oldalán. Ó de jó. Szeretem.

És a kedves pénztárost, aki figyelmeztet, hogy minden akciós, amit a kosaramba pakoltam, csak párosan akciós. Szeretem.

Tudod milyen érzés ez?  Mintha te szórnád a szépséget és a boldogságot a Földre, az emberekre. Igen, mert ez nem az a fajta szeretet, amiről beszélni szoktunk. Erre nincs is szavunk. Én azt mondanám részesedés. Része vagy ilyenkor a világot átjáró, betöltő gyönyörű teljességes égi szeretetnek. Halleluja.

Sötétség - világosság

Minden csak az ellentétével nyer értelmet.
A jó a rosszal, az öröm a bánattal a világosság a sötétséggel.
Akinek nincs éjszakája nappala sem lehet.

Szeresd az Istent, S tégy, amit akarsz !

Idézte nekem  Aquinói Szent Tamást egy csiksomlyói pünkösd éjszakáján egy erdélyi úr, akivel az életről, a nehézségekről, az én nagy kérdéseimről beszélgettünk.
Magasra tett léc. Ezt éreztem...

Vártalak

Szemembe építettelek
könnyekkel szépítettelek
agyam zugába vontalak
gondjaim közé fontalak
mélységeimbe véstelek
sötét márványba véstelek
mert olyan nagyon vártalak
fekete kútba zártalak
magamba építettelek
sziklára építettelek

(Rab Zsuzsa)

Megjöttél

Anna Ahmatova:

MEGJÖTTÉL

Sárga fény ömlik, este lett.
Áprilisi szelíd fuvalmak.
Megjöttél. Késtél éveket,
most mégis örömmel fogadlak.

Ülj mellém, húzódj közelebb,
mosolyogj - nézd csak, itt van,
lapozd a kis kék füzetet:
versek, gyermekkoromban írtam.

Bocsásd meg árnyék-életem,
meleg napverőn is holt örök tél.
És bocsásd végre meg nekem:
sokakról hittem, hogy te jöttél.

Fekete-fehér

A mozdulat csak úgy szép,

úgy teljes,

ha egyszerre nyúlik ki a kéz,

a vágy s a gondolat.

Arcotok mögött az alakító

erőket kutatom,

így alakítom arcomat.

(Hervay Gizella)

(Ahogy Natalie Cole és Nat King Cole virtuálisan együtt énekelnek...
átlépik tér és idő határát.
Valahogy így létezik a világ egyetlen pillanatba sűrítve. )