A torony

"A háló nem az enyém, s a balgaság sem enyém. Ez Isten Balgasága. Már hajdan sem kívánta sohasem, hogy ami értelmes, azt tegyék az emberek. Azt megteszik maguktól is. Adnak-vesznek, gyógyítanak, kormányoznak. De olykor-olykor, valahonnan mélyről parancs fakad, hogy csinálják, aminek értelme nincsen: szárazon hajót építsenek; üljenek hamunak közepette; szajhát vegyenek feleségül; vessék fiukat áldozati oltárra. Akkor, ha hitük van, valami új következik."

"Ő ok nélkül nem kegyetlen, jól tudod. Hisz azoknak, kik gyöngédségükben rászorulnak, vigasztalót küld, meglehet, ki odaáll hátuk mögé! Melengeti őket esőben, szélben. S te kellesz. Gondold el, mit érez a megélezett véső órák hosszat nekifeszítve a kemény fának! De aztán megolajozzák, rongyba bugyolálják és félreteszik. A jó munkás sohase használja szerszámját olyasmire, amire nem való; sose hanyagolja el: gondját viseli. "

(William Golding: A torony)

És így lesz értelme mindennek, ami első látásra értelmetlen... gondold el: van értelme a csodák útjának? Istennek Balgasága, embernek öröme.. minden játék értelmetlen, de nélküle értelmes élet elképzelhetetlen.

És így marad értelme annak, amit az ember Isten Balgaságával szemben magától megtesz. Őt magát, ha megfáradt megolajozzák, rongyba bugyolálják, félreteszik... Őt magát az Istent.. és őt magát az embert... aztán merő játékból újra előveszik, mert szükség van rá... Isten játékból teremtett bennünket, de nem játéknak.. soha nem használ bennünket olyasmire, amire valók nem vagyunk, el nem hanyagol bennünk, gondunkat viseli.. legfeljebb mi feledjük el őt életünk bizonyos szakaszaiban.. aztán valahonnan mélyről parancs fakad, valami égető kín ráébreszt hiányára...