Táncolnék Önnel

magánypáros párosmagány

 

Ebben a gyávasága és tudatlansága miatt túlreagálós világban végül minden színét, ízét  veszti.

Miközben erőre,  hatalomra , és gyarapodásra vágyunk,  mindent föláldozunk azokból a kincsekből, amik adattak minékünk, amik ingyenesek, de dolgozni kellene rajtuk és értük.

A mi valódiságaink.

Tudja Ön hogy szeressünk...

Egyszerűen, szépen..
ahogy tenger járja örökös hullámsapkás táncát,
tisztán, ahogy napraforgó arcú lányok mosolyognak,
holdezüst oson nyáréjszakán...
sós-habosan nyaldosó hullámzásban...
ringató, piros-pöttyös ölelésben...
tarka, réti menyegzőn szőtt rekettye-nyoszolyán...

(Accordéon Melancolique - La Mer)

vallomásos

Amiket írtam nem szabad félre értenie. Az embernek sok mindent el kell veszítenie. Elképzeléseit, erőszakolt álmait, ragaszkodásait , hogy szabaddá váljon , hogy tisztán lásson. Nagy mítoszt építettem magamban a férfiról, akire várok és a páros életről. Ettől a kreációtól én alig láttam. Találkozásunk elején nem is gondoltam, hogy ön is lehetne az az ember. Aztán ahogy  kezdtem önt megismerni és megkedvelni  olyannak amilyen , kezdett bennem halványulni az álomkép . Így lenne ez normális, de nekem ilyen öregnek kellett lennem ehhez. Idáig mindenkiben az álmaimat kerestem. Mostanra szeretem, jobban szeretem a realitást, ami jön és adatik, akármilyen is az.  Megváltoztam. Ön ennek szemtanúja , vagy talán önnek is köszönhetem, hogy így történt.

Mindent szeretek így, itt és most , úgy ahogy, és nem akarok  álmodozásokból tornyot építeni , és abba magam újra bezárni. Kiszabadított valami nagyon nem jóból. Igen, ez az igazság. Itt tart a mi mesénk.

nőről és a férfiról

A nőiség számomra misztérium, varázs, kreativitás. Nő és férfi öröktől fogva kölcsönös kíváncsisággal lobban lángra a másik iránt, én pedig ma, az erőszak, a rosszkedv, a rövid életű boldogság, a drogok és az erotika nélküli szexualitás korában a filmemnen ( A nők városa ) még egyszer megkíséreltem úgy beszélni, hogy a nők és férfiak szégyenkezés nélkül nézzenek egymás szemébe.

A nők tele vannak félelemmel. Tele vannak idealizmussal. Szeretném, ha próbálnák megérteni, hogy egyedül vannak, és hogy ez nem baj. Egyedül lenni annyit tesz, hogy az ember teljesen önmaga.

Szabad férfi nem tud szabad nő nélkül élni

(Frederico Fellini)

párhuzamok és metszéspontok

A párhuzamok lenyűgözőek, de unalmasak. Mi lenne a világgal, velünk emberekkel az izgalmas metszéspontok nélkül, ahol egy pontba sűrűsödik tér is idő. 

szeretni

Szeretni valakit annyi, mint segíteni őt, hogy szeresse Istent.

misztikus

Egészen biztos, hogy a szerelem eredete más, mint a sexusé. A szerelem az isteni nő és az isteni férfi kapcsolata; s ebben a kapcsolatban két, eredetében, származási idejében, metafizikai lényegében tökéletesen más, ki nem egyenlíthető, egy nevezőre nem hozható lény az isteni misztériumban találkozik és egybeolvad. A sexus ezzel szemben az arányosan és szimmetrikusan elosztott természeti lényeknek egymással való kiegészülése. Kantnak igaza van, csak egy férfi és egy nő tesz ki egy egész embert - a természetben. A szerelemben az isteni férfi és az isteni nő találkozása nem egy egész, hanem ennél több. Annyival több, amennyivel Isten több, mint a természet. A szerelemben találkozott és egybeolvadt férfi és nő, két psyché teremtő, misztikus összeolvadása. A sexusból új természeti lény származik; a szerelemből új psyché származik. Ha két természeti lény szerelem nélkül egyesül, akkor merő természeti lény egyesül. Ez az állatvilág esete - talán. De van szerelem, amely testi érintkezés nélkül két psyché találkozása és násza. Ez a szerelem, amelynek gyümölcse az anyagtalan psyché.

(Hamvas Béla)

(Maurice Ravel: Pavane pour un infante defunte)

stáció

Én elmúltam ötven, mégis megőriztem romlatlan hajlamomat a szenvedélyességre, ami arra késztet, hogy fussak a mesék után és meneküljek a sivatagból.

(Frederico Fellini )

stáció

Mindenkire rákerül a sor - mondogattam egy bölcs higgadt tapasztalatával -, csak meg kell várni. A jutalmat a földön nem adják könnyen, de végül mégis megkapjuk.

Most elfogott a vágy, hogy élvezzem diadalomat. Éppen ki akartam nyújtani zsibbadt lábaimat, hogy végre pihenjek és pihegjek, hogy végre föl is lélegezzem, szabadon és boldogan, amikor a kalauz odalépett ablakomhoz, kifordította az útirányjelző táblát, s ezt kiáltotta: "Végállomás."

Elmosolyodtam. Lassan leszálltam.

(Kosztolányi Dezső: Esti Kornél)

Johann Sebastian Bach: English Suite No 3 G minor I. Prélude

Sviatoslav Richter - zongora

Sénye, 2009.06.25.

Fényes házat építek és benne lakozom.

Szeleste, 2010.03.05.

Ó, bárcsak alázatosabb értelemmel fogadná és komolyabban viselné az ember azt a titkot, amellyel legkisebb porcikájáig telve a Föld...

A torony

"A háló nem az enyém, s a balgaság sem enyém. Ez Isten Balgasága. Már hajdan sem kívánta sohasem, hogy ami értelmes, azt tegyék az emberek. Azt megteszik maguktól is. Adnak-vesznek, gyógyítanak, kormányoznak. De olykor-olykor, valahonnan mélyről parancs fakad, hogy csinálják, aminek értelme nincsen: szárazon hajót építsenek; üljenek hamunak közepette; szajhát vegyenek feleségül; vessék fiukat áldozati oltárra. Akkor, ha hitük van, valami új következik."

"Ő ok nélkül nem kegyetlen, jól tudod. Hisz azoknak, kik gyöngédségükben rászorulnak, vigasztalót küld, meglehet, ki odaáll hátuk mögé! Melengeti őket esőben, szélben. S te kellesz. Gondold el, mit érez a megélezett véső órák hosszat nekifeszítve a kemény fának! De aztán megolajozzák, rongyba bugyolálják és félreteszik. A jó munkás sohase használja szerszámját olyasmire, amire nem való; sose hanyagolja el: gondját viseli. "

(William Golding: A torony)

És így lesz értelme mindennek, ami első látásra értelmetlen... gondold el: van értelme a csodák útjának? Istennek Balgasága, embernek öröme.. minden játék értelmetlen, de nélküle értelmes élet elképzelhetetlen.

És így marad értelme annak, amit az ember Isten Balgaságával szemben magától megtesz. Őt magát, ha megfáradt megolajozzák, rongyba bugyolálják, félreteszik... Őt magát az Istent.. és őt magát az embert... aztán merő játékból újra előveszik, mert szükség van rá... Isten játékból teremtett bennünket, de nem játéknak.. soha nem használ bennünket olyasmire, amire valók nem vagyunk, el nem hanyagol bennünk, gondunkat viseli.. legfeljebb mi feledjük el őt életünk bizonyos szakaszaiban.. aztán valahonnan mélyről parancs fakad, valami égető kín ráébreszt hiányára...

hitetlen hívőd

Még csak hallgatom. Nem hiszem, és nem élem. Fájdalmas hitetlenségemtől  égő bűntudattal.

Nem hiszek magamban. És ez a legcsúnyább istentagadás...

" Az ember képzelet szülte téglából-habarcsból falat emelhet az idő borzalmai és kegyetlen süket trükkjei ellen, amelyek ellenünk támadnak, és megalkothatja önmagát. "

adagio