Hogy lényed egykor rám talált,
kicsiny voltam, kicsinyke még,
s így nőttem, mint egy hársfaág,
lassan beléd.
Kicsinységemben névtelen,
vágy gyötört mégis, nem hagyott,
míg azt nem mondtad, bármilyen
névhez túl nagy vagyok.
És így lettem tenger maga, én,
tavasz, titok csoda,
lelked rejtelmes hűvösén
nehéz bor jószaga.
(Rainer Maria Rilke)
kicsiny voltam, kicsinyke még,
s így nőttem, mint egy hársfaág,
lassan beléd.
Kicsinységemben névtelen,
vágy gyötört mégis, nem hagyott,
míg azt nem mondtad, bármilyen
névhez túl nagy vagyok.
És így lettem tenger maga, én,
tavasz, titok csoda,
lelked rejtelmes hűvösén
nehéz bor jószaga.
(Rainer Maria Rilke)
